4. nap - Zúzás

A mission control este fél 7-kor készen áll, Mikiékre várunk, hogy kiérjenek a hegyre. Háromnegyed hétkor ki is érnek, és kiteszik az útra a rovert, hogy a már szokásos előzetes checklistet követően menjünk végig az 1. számú útvonalon.

A mai tervezett útvonalunk

Miki a kalibrációs táblával a craft1 szemén keresztül

Rövid kalibráció után egyből megyünk is ki terepre. A hálózat kissé akadozik, de minden rendszer működik. A csapat lelkesedése újabb lökést kap, amikor Éva süteményes tálcával a kezében érkezik a mission controlba. A Waypoint1 ma túl kemény dió a hálózatnak, konkrétan alig ér el odáig, ezért Miki közelebb hozza a rovert a sátorhoz és a Waypoint2-höz. A sátort már látjuk a Waypoint3 közelében, elindulunk arrafelé, de a hálózat nagyon szakadozik, szinte csak lépésben tudunk haladni.

A távolban a sátor, közvetlenül a Waypoint3 mellett. Messze van. A mellette lévő úton kell majd felmennünk. Addig is amíg Tiborék hálózatot építenek, hozzánk egy kisebb csapat érkezik a BME-ről térinformatikai érdeklődéssel és kérdésekkel, és nekik mutatjuk meg az eddig készített képeket és a roverek vezérlését. Miki közben szól, hogy elfordította a szél az antennát, de állítottak a wifin, újra van kapcsolat. Elkezdünk végigmenni a Route1-en. Kicsit görbe úton, de az irányítást most tapasztaljuk. Néha meg-meg zakkan a vétel, de általánosságban elmondható, hogy sokkal produktívabbak vagyunk már most, mint eddig bármikor, és minél közelebb érünk a sátorhoz, annál jobb a vétel.

A cél a messzi távolban

Aztán kommunikációs szünet következik, Marc, a NASA-s kolléga cserél egy antennát, hogy jobb legyen a kapcsolat a dombtetőn lévő átjátszóval. A tervezett 10 perc helyett jó egy óra lett, Marcnak fel kellett mennie az átjátszóhoz, de megoldotta a problémát. 

Viszont ezután nekünk egy rendszer-újraindítás kellett, ami aztán bajt hozott. A kameranyak szervóját az újrakalibrálásnál egy nem teljesen átgondolt paranccsal sikerült leégetni, úgyhogy a mozgatható kameranyakunkkal, a Neck1-el úgy látszik ennyi volt a munka, elbúcsúzhatunk tőle, elfüstölt. Ez sajnos nem jó, a tilt kameramozgató szervómotor ment tönkre, túl nagy volt rajta a terhelés. Bár azt meg kell mondanunk, hogy egész jól bírta az extrém poros környezetet (ma is nagy a szél a terepen). Látni ugyan látunk még vele, de sajnos csak a földet, és mozgatni jelenleg nem tudjuk. 

Sajnos a craft1-el így nem tudunk menni. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem erőltetjük a dolgot, a Field Crew beviszi a bázisra, és Miki megnézi, hogy mit tud rajta szerelni.

Amíg kiderül, hogy tudunk-e javítani a Neck1 állapotán, átállunk az I2.0-ra, marokkói veteránunkra, aki a craft0 a Mission Control szoftverben. Kezdetnek Miki kiviszi a craft0-t a craft1 mellé, hogy testen kívüli élményként megtekinthessük előző porhüvelyünket.

A craft1 a craft0 szemével.

Az utat tehát hűséges I2.0, azaz craft0 roverünkkel folytatjuk. Némi szoftveres problémával vacakolunk azonban, mert úgy tűnik, hogy minden mozgási parancs végén percekre megakad a telemetria. Azonban ha a mozgási parancsok vége előtt pár másodperccel vészleállást nyomunk, akkor nem szakad meg az adatkapcsolat, és a telemetria folyamatosan érkezik tovább. A paranormális esemény okát nem találjuk, közben a field crew a hálózat helyreállításával van elfoglalva. Összegezve, komoly kommunikációs problémák vannak a craft0-val, amihez riasztani kell Bárdi Attilát. Már csak kb. másfél óra maradt napnyugtáig, de ezzel a problémával a maradék idő alatt egyelőre nem tudunk most mit kezdeni, így ezzel a mai futási nap le van zárva. Este innen folytatjuk.